Tisztelt Olvasó! Az alábbi cikkben Lovasberény történetéről olvashatnak melyet Erdős Ferenc gyűjtött össze és a Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23 számában jelent meg 1995-ben. A könyvből egy-egy érdekesebb részt közlünk folytatásokban.

A gazdasági világválság (1929-1933) hatása

Az 1930-as évek végén ismét felizzottak a politikai ellentétek; 1937-ben és 1938-ban időközi képviselőválasztásokra került sor a lovasberényi választókerületben. Az 1937 januárjában a Hadnagy Domokos elhunytával megüresedett mandátumért a kormánypárt Kommer Gyulát, a NEP megyei titkárát jelölte. Az időközi választáson indult Griger Miklós, a Nemzeti Néppárt vezetője és Endre László is. A február 7-én megtartott választás Griger győzelmével zárult. A helyi politikai ellentétek az időközi választást megelőzően is hangot kaptak. Cserti Józsefet, nemcsak a község, hanem a kerület ismert politikai személyiségét, aki az 1930-as évek elejétől megszerveződő független kisgazdapárt hívének bizonyult, nyugdíjazták. Háttérbe szorítása érdekében egyaránt fellépett a református lelkész és a megye főispánja is.

A kormánypárt vereségét követően jobbratolódás következett be a választókerületben. A politikai erők és eltérő törekvések küzdelme a II. világháború kirobbanásával felerősödött. Lovasberényben nem a szélsőjobboldali erők erősödtek meg, hanem a konzervatív erők mellett mind határozottabb befolyásra szert tevő független kisgazdapárt, amely híveit gazdakörbe tömörítve lett jelentős politikai erővé.

A II. világháború esztendei 

Az 1930-as évek közepétől folyamatos gazdasági fellendülést tapasztaltunk. Az uradalomban a tej- és hústermelés lendült fel; 120-130 cseléd látta el a feladatokat, az időszaki mezőgazdasági munkások száma 200-220 között változott. Megerősödött az ipar és kereskedelem, 120 iparos és kereskedő nemcsak a helyi ellátást biztosította, hanem piacra, vásárokra is termelt. Az iparosok zömét az asztalosok (5), cipészek (4), csizmadiák (9), hentesek, mészárosok (6), kőművesek (11), kovácsok (7), szabók (10) alkották. A kereskedelemben a fűszer- és vegyeskereskedők biztosították a lakosság ellátását (az üzletek száma 10). A vendéglősök és kocsmárosok száma 6, a rövidáru kereskedőké 4. Gabona- és terménykereskedelemmel 2 vállalkozó foglalkozott. Gépkereskedők és gépügynökök - számuk 3 – hozták forgalomba a mezőgazdasági termelési eszközöket.

A helyi ipart és kereskedelmet meghatározó izraeliták létszáma a XX. század első évtizedeiben is tovább csökkent. Az 1930. évi népszámlálás adatai szerint a község lakossága 3138 fő: római katolikus 1951, református 1200, evangélikus 8, zsidó 38. A XIX. század első felében oly népes izraelita hitközség létszáma és gazdasági ereje jelentősen megcsappant, egy évszázad alatt közel 900 fővel csökkent.

Magyarország hadba lépését követően (1941) a gazdasági fellendülés, a háború egyre növekvő terheinek hatására, megtorpant. A kormányzat 1940-től korlátozta a gabona- és tengerikészletek piaci értékesítését, állami felvásárlást rendelt el. 1941-ben bevezette a személyre szóló vásárlási könyvet a közszükségleti cikkekre, majd a cukor- és zsírfejadagokról rendelkezett, 1942-ben pedig a liszt- és kenyérjegy került forgalomba. A piac és kereskedelem állami ellenőrzése a parasztgazdaságokat sújtotta; a legfőbb terményekre, búza és kukorica, meghatározott felvásárlási ár kikapcsolta a piac árképző és meghatározó szerepét. Az 1941-től mind gyakoribbá váló behívások pedig jelentős számú munkaerőt vontak el a gazdaságoktól. Ismét asszonyok, idősek és gyermekek művelték a földeket.

Mindezek ellenére viszonylagos nyugalom jellemezte a községet. A nyilaskeresztes és fasiszta ideológia tartós helyi bázisra nem talált. Ennek bizonysága az 1941. évi népszámlálás. Lovasberény 3249 lakosa közül anyanyelve szerint 3243 vallotta magát magyarnak, németnek csupán 3, egyéb kategóriába ugyancsak 3 lakost soroltak. Nemzetisége szerint 3245 a magyar, csupán 2 a német s az egyéb kategória ugyancsak 2.

Összeállította Szűcs Józsefné