A mezőváros évtizedei a kiegyezésig

1860 őszén az abszolutizmus felszámolásában szerepet vállalt Cziráky János gróf, akit az uralkodó Fejér vármegye főispánjává nevezett ki. Az aulikus elveket valló politikus pályáján változást az 1850-es évek elnyomó, magyarellenes politikai gyakorlata eredményezett. 1855-től visszavonult, a passzív ellenállást választotta. Cziráky János 1818. december 29-én Budán született. Apja Cziráky Antal, anyja Batthyány Mária. Pesten végezte gimnáziumi és jogi tanulmányait. Tanárai között volt Horvát István, a történettudós jelentős hatást gyakorolt az ifjú grófra. Elsajátította a francia és az olasz nyelvet. 1838-ban megszerezte a jogi doktorátust, s ugyanebben az évben apjával külföldi úton vett részt. Fejér megye politikai életében a konzervatívok oldalán vett részt (apja 1825-től 1846-ig a megye főispánja), majd Bécsben a Magyar Kancellárián fogalmazó. 1845-től 1848 októberéig bíró a Királyi Táblán. 1848 őszén a politikai küzdelmekből visszavonult. 1850-ben vállalt császári hivatalt, ismét Bécsben, a legfelsőbb törvényszék elnöke, megsokallva az absztolutista kormányzati módszereket, 1855-ben birtokaira vonult vissza. Családjával Pozsonyban és Lovasberényben tartózkodott. Dezasse Lujza grófnővel kötött házasságából 5 gyermek született: 1847-ben Konstancia, 1848-ban Lujza, 1850-ben Antal, 1852-ben Béla, 1854-ben János. 1860 őszén a nemzeti mozgalom a politikai küzdőtérre szólította. Fejér vármegye főispánjává nevezte ki I. Ferenc József. Cziráky János nem a konzervatív erők, hanem a nemzet és az uralkodó közötti kiegyezés képviseletében lépett fel. Elnöke lett az 1861. december 17-én megalakult önkormányzati testületnek, a megyei bizottmánynak.

A mezőváros lakói közül a testület tagja lett: Prifak József katolikus lelkész, Szombathy Lajos református lelkész, Farkas György az uradalom gazdasági intézője, Elbert Antal, Árvái Gyula, Csoknyai István, Móri Ferenc, Papp Mihály és Szabó Péter.
A szabadságharc leverését követő két évtized a mezőváros lakosságának életében két területen járt eredménnyel: 1858-ban befejeződött az úrbérrendezés (a szőlődézsma megváltására 1868-ban került sor), feudális kötöttségektől mentes, szabad paraszti gazdaságok alakultak ki, s 1867-ben, a kiegyezés évében megvalósult a zsidó lakosság egyenjogúsága is.

Önkormányzat, a helyi társadalom önszerveződése

Lovasberény közigazgatásában, a helyi társadalom önszerveződésében a kiegyezést követően alapvető változások következtek be. Az önkormányzat kereteit az alaptörvények, az 1871:18.tc. és az 1886:22 te, a helyi társadalom önszerveződésének folyamatát a gazdasági, közbiztonsági és kulturális egyesületek határozták meg. Az 1871. és 1886. évi községi törvények alapján Lovasberény nagyközségi státust kapott, azaz egymaga látta el a községre rótt szervezeti és költségvetési feladatokat. Felügyeleti hatósága a Székesfehérvári járás főszolgabírája. Közvetítésével érintkeztek a vármegyével, és a főszolgabíró volt az elsőfokú közigazgatási hatóság valamint a kihágási bíró is.

A községi törvények végrehajtásának másfél évtizedében Lovasberény lakosainak létszáma 3933, a lakóházaké 590, területe 10 423 kat. hold és 194 négyszögöl. Területéhez tartozott: Antal-major, Lujzamajor, Máriavölgy és Lászlólak(major) területe. Az önkormányzati feladatokat a képviselő-testület és az elöljáróság látta el. Tevékenységüket a községi segéd- és szolgaszemélyzet egészítette ki.

Összeállította Szűcs Józsefné